Az inzulinsokkot elkerülendő, úgy döntöttünk, hogy nálunk vasárnap reggelre jön a nyuszi, a mamáékhoz pedig hétfőn, a szokásos időben.
A gyerekek játszóterén eldugtam a csokinyuszikat három különböző fészekbe. Utána pedig a már hagyományosnak mondható tojáskeresés következett. Minden évben eldugok kicsi csokitojásokat és nekik kell megkeresni őket. Ez a legjobb az egészben, annyira tudnak örülni és izgulni. Mindenki keres, kutat, mi drukkolunk, segítünk és velük együtt nevetünk. Aztán persze igazságosan elosztjuk a zsákmányt.
A tojásokat pedig már hosszú, hosszú ideje (kb. 18 éve) hagymahéjjal festem. Hol vöröshagymáéval, hol lilahagymáéval. A különlegessége az, hogy keresünk szép formájú virágokat, leveleket, azokat gézzel rögzítjük a tojás oldalán, és úgy főzzük meg a hagymahéjjal bőven teletömködött vízben. A végén levágjuk a gézt, és ahol a levél illetve virág rátapadt a tojásra, ott eredeti tojásszínű marad, a többi részt pedig befogja a vöröshagymás víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése