Kókuszlisztnek indult. Illetve azt gondoltam, hogy az lesz belőle. Aztán a végén sikerült megalkotnom egy nagyon finom kókuszgolyót :)
Egyszerűen ledaráltam a kókuszreszeléket egy édesapám által készített darálón, ami egy centrifuga-motorból és egy kiszuperált kuktából áll, aminek az aljára kést szerelt fel. (nagyon nagy ötlet volt, eredetileg zsemlemorzsa őrlésére találta ki, de már rendszeresen használjuk paprika, fűszernövények és gabonafélék darálására is)
Azt gondoltam, hogy egyszerűen ledarálom és liszt állagú dolgot fogok kapni. Igen ám, de a kókuszreszelék nem egy száraz valami, hanem telis-tele van kókuszzsírral. Éppen ezért egy krémszerű anyagot kaptam, ami első kóstolásra nagyon-nagyon ízlett. Gondoltam ebből egy kis édesítéssel remek kókuszos édességet fogok gyártani. Egy kis eritrittel pedig teljesen olyan íze lett, mint a legnépszerűbb kókuszgolyó belsejében található krém. Golyókat formáztam belőle, meghempergettem kókuszreszelékben és néhány pillanat múlva már csak a hűlt helyét találtam... Igen, nemcsak nekem ízlett, hanem a fiúknak is.
Ilyen házi készítésű daráló helyett meg lehet próbálni ledarálni kávédarálón is, esetleg aprítógéppel, viszont figyelni kell, mert nekem ennek a nagy darálónak a kését is "megfogta" a massza, úgyhogy időnként meg kellett állni, és átkeverni, hogy a kés újból el tudjon indulni. (szóval ne kínlódjon a daráló, mert le fog égni a motorja)
Igen, így egy kicsit macerásabb és lassabban is megy, de szerintem megéri.
És még valami, fontos, hogy ne az eritrittel (cukorral stb.) daráljuk együtt, mert úgy nagyon lágy lesz a massza és nem lehet golyókat formázni belőle.
Mire észbe kaptam, hogy kellene egy fotó, már csak ez a három maradt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése